VT Hiking - шаблон joomla Видео

Zempléni vártúra

Kopp…kopp… 

-Jaaajjj szia Gyula! Mindjárt megyünk, csak most tettem be a szendvicset a kenyérpirítóba.

-Oké Ani, de nekem indulnom kell, mert legalább a szervezők ne késsenek.

 

  

 
Ez a párbeszéd zajlott le a III-as koliban 5:50-kor, s ezzel magyarázható, hogy a 6 órás gyülekezőre 6:10-re odaérve már a túrázni vágyók háromnegyede a buszon várta az indulást. Ugyanis nem kisebb dologra készültünk, mint nekivágni az első hagyományteremtő OEC-es túrának, melynek célja a Zempléni-hegység középső régiójának megismerése, várainak meghódítása volt.
 
Miközben a reggeli „fagyos” hangulatot némi pálinkával és Dankó Pistával enyhítették a fiatalok, szép lassan meg is érkeztünk Boldogkőváraljára. Az időjárásra semmi panaszunk nem lehetett, tökéletes kirándulóidőnk volt. Kezdeti lelkesedésünknek köszönhetően egyhamar bevettük Boldogkő várát, sőt, neki is láttunk aznapi első geoládánk kereséséhez. Néhány perc elteltével meg is találtuk a hőn áhított ládát, s bejegyeztük, hogy ott jártunk a DEOEC képviseletében nem kevesebb, mint 49 fővel. Ezután folytatni kényszerültünk utunkat, hiszen még igencsak hosszú út állt előttünk. De mielőtt továbbállnánk mindenképpen meg kell emlékeznem egy Lédy névre hallgató magyar vizsláról, aki itt, Boldogkőváralján csatlakozott hozzánk, és társaságunk szeretetteljes légköre egészen Háromhutáig csalogatta. Így Lédyvel az élen indultunk tovább Regéc irányába, a kék túraútvonalat keresve.


Ugyanis Bálinttal megbeszéltük, hogy a GPS alapján körülbelül 200 métert át kell vágni az erdőn és elérjük a kék jelzést. A GPS adta erőtől vezérelve bele is hasítottunk egy rég nem járt ösvénybe. Az elburjánzott növényzetet félreseperve haladtunk az erdő mélyébe, majd leereszkedvén elértük a műutat. A kék jelzés egy jó darabon a műút mentén haladt, majd Arkát elhagyva bevezetett minket egy természetvédelmi területre. Ezután következett túránk talán legszebb szakasza. Egy patak mentén haladtunk Mogyoróska felé, s ezalatt többször is kereszteztük azt. Bár nem volt magas a vízszint, ennek ellenére nagyon izgalmasnak hatottak a gázlók és sikerült egy-két cipőt is megmeríteni. A patakot elhagyva egy tisztásra értünk, ahol szinte őszi kikerics szőnyeg fogadott minket, s festői látvány nyílt a Regéci várra. Nemsokára meg is érkeztünk a következő útba eső településre.
 
 
Mogyoróskán sikerült nyitva találnunk egy „büfét”, ahol igazi falusi vendégszeretetben volt részünk. Sőt mi több, még állatfarm is volt az udvaron, ami igaz hogy egy őzben és két nyúlban merült ki, de valakinek így is életre szóló élményt nyújtott. Egy hűsítő fröccs elfogyasztása után az aznapi legnagyobb szintemelkedés leküzdése várt ránk, a Regéci vár meghódítása. Mi egy páran lemaradtunk, szóval úgy döntöttünk, keresünk egy rövidebb utat, s oldalról vesszük be a várat. Ami addig jó ötletnek is tűnt, míg egy szögesdrótkerítés utunkat nem állta. Végül mégis csak szemből sikerült bejutnunk, de a befektetett energia megtérült. A várból csodálatos táj tárult elénk, ami a továbbra is tiszta időjárásnak is köszönhető volt. Közben eszünkbe jutott a másik tervezett geoláda, de itt sajnos nem jártunk sikerrel. Feltehetően a lezárt felújítási területen ragadt.
 
 
Regécről már egyenes út vezetett le a Hutákhoz. Illetve vezetett volna. Ugyanis egy kedves vadász azt javasolta, hogy kerüljünk egyet, mert ha eredeti útvonaltervünkhöz ragaszkodunk, akkor egy aktív vadászterületre érünk. Mit volt mit tenni, visszafordultunk, s az elcsigázott túrázok elkeseredésére a hosszabb úton ereszkedtünk le Hármashutára. Annál nagyobb öröm fogadta buszsofőrünket, aki nem kevésbé örült, hogy végre indulhatunk haza.
 
 
Minden rendben is lett volna, ha szegény Lédy nem nyüszítéssel búcsúzott volna tőlünk. Emellett kedves emlékeink is visszahúzták szívünket, ugyanakkor bizakodtunk, hogy nemsokára itt lesz a következő túra.
 
 
In memorian Lédy: Mint később kiderült, a magyar vizslát, akit elcsaltunk, szerető gazdák várták haza. De ennek is happy end lett a vége, Lédy előkerült Tolcsván (Háromhutától 13 km), ahol a helyi atya vigyázott rá.
 
Utoljára frissítve:2015. máj. 13., szerda 10:25

Legfrissebbek a szerzőtől: Rehó Bálint

Tovább a kategóriában: Bükk-fennsík túra »

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Vissza a tetejére